2018. október 1.
XVII. évfolyam 10 szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István, Kamarás Klára
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett

A MEK-ről letölthető művek

Albert Lörincz Márton: Törtarany.
Albert Lörincz Márton: Kronosz kövei
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Sarokház
Fetykó Judit: Magánosok klubja
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kő-Szabó Imre: 85 mini történet
Kő-Szabó Imre:
Hétköznapi "csodás" történetek
Kő-Szabó Imre: Életfotók betűkkel írva
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai

Munkatársaink Honlapjai

Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika

Ajánlott Honlapok

Ezredvég
Irodalmi Epreskert
Koday László
Magyar Elektronikus Könyvtár
PuPu blogja

énekeljetek apró madarak

énekeljetek ti nők körmötök beszakadt
lábatokon az ér dagadt
és kócos fiatokról meséltek
könnyetek éjjel párnátokra pottyan

ti gyermekek gondolataitok
a jövőbe szalad legyintve
remegve füvet szívtok a dohos
kapualjban és apátokra gondoltok

énekeljetek
ti férfiak görbére nyomja hátatok
a mázsa ti fehér hajú férfiak
szemetekben villan a gúny és
kétségbeesett káromkodást röhögtök

énekeljetek rongyos madarak

éhes háború van
az emberek bicsakló lábbal mennek
hogy megvívják csatáikat

este büszkén számolnak be
korcs diadalaikról
és egymás vállára borulva
sírva számolgatják veszteségeiket

énekeljetek kopott madarak

mert rohan velünk a vonat
műbőr ülésein fészkelődünk
számoljuk az időt
a szendvics morzsája cipőnk orrára hull
és bámuljuk az eget közömbösen
rádiómban két reklám között
Armstrong trombitája sír
a koszos ablakon túl sárban nyög
a piros traktor és a telefonoszlopok
megdőlve nézik a bolond rohanást
a szomszéd fülkében szőke nő
hamisan énekel szeméből kikopott a
kacér villanás a harisnyáján menekülve
felszaladt a szál - - - csókot hintek a falon át
ámulva piros retiküljébe teszi
a másik fülkében egy öreg szalonnát
szabdal bortól piros orrán a húsz wattos
fény megpihen
a keskeny folyosón elvonul egy
papírbőröndös család a gyerek bőg
mert ráaggatták a kék kabátot - ünnep van
utazunk

énekeljetek szakadt madarak

nézem hajlongó testét az ágyon
fejemben sikamlós képek mozaikja
villog s mert a Hold benevet az ablakon
én riadtan összerántom a rőt függönyöket
és kezemet derekára fonom

most... most énekeljetek cifra madarak


benczes s. gábor
éneklő madarak
„A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon”
                                                          (Juhász Ferenc)

A negyedik napon még nehezebb,
amikor a csodák szavatossága lejár
s az addig csodált csodatévő
a sorba visszaáll,
hol tapsifülesek sokasága
ordítja fülébe: szamár!

Mert nincs nagyobb kéj, mint a különbről
elhinni, hogy csaló,
hogy aki három szép napon által
napba röpített minket: a ló
is csak közülünk, lomha és csökönyös
szamarak közül való.

A negyedik napon a legnehezebb,
a negyediken,
amikor rájössz, hogy fölébük nőve
nem segíthetsz a tieiden,
s a visszaút hozzájuk immár
a semmibe viszen.

Köztük maradva tedd a csodát hát,
fölöttük soha,
s észrevétlenül, csökönyös-lomhán
naponta épül bennük a csoda,
egyetlen csillagot sem hoz le az égről,
de a miénket, meglehet, végül
felszegzi oda.

Baranyi Ferenc
Visszaút hozzájuk
       Hszi Kang ispirációja nyomán.

A tollat s a papírt szemétre vetem végre,
a tudást felcserélem: nagy-bölcs ürességre.
Végül is mi értelme leírni a rosszat?
Hiába hadakozni másért: órahosszat.
Most lógatom a lábam egy kórházi székben,
és királyként bambulok: minden mennyiségben.
Hajam már rég megszökött, fejem maradt árván,
s rajta dobol nemsoká valamennyi sámán.
S azt kántálják majd, oda fel, a magos égre:
Köztetek éltem egykor, de ugyan mi végre?

Budatétény, 2018. augusztus 18-20.,
M. Laurens
KÖZTETEK ÉLTEM EGYKOR...
benne volt az első felsírásban
benne lesz az utolsó sóhajban is
benne volt abban a szőke lányban
benne volt a szerelemben
benne volt az összes nőben
a fiad nézésében
a lányod mosolyában
örökkévaló
benne van a szél zúgásában
a fa odvában
a fűszálakban
a hervadó virágban
benne van a galamb röptében
a puskacsőben
a zuhanásban
mindenható
benne van a szikében
a sebész kezében
a temetők csendjében
a lelked az övé
tulajdon vagy
pereskedhetsz önmagadért
az ügyvéded szélhámos
a bíró haláli

Nagy Antal Róbert
Hitetlenül
Köves József
Ez van
Hullong a hó. A fákon téli a csend.
Régen esett és ideje volna már,
de látszik, játszik valami furcsa trend,
hiszen a kertben zöld még a hagymaszár.

Vitázik az idekint és odabent,
tétova hallgatás győzködi magát.
Házak fölött kémények füstrojtja leng,
a tető még pirosra gombolt kabát.

Nyiló ablak az esti holdat várja,
de felhősre fordul az égbolt zárja,
magányos marad járdán a koppanás,

Aztán egy magára találó percben,
mint mikor kandallóban láng, ha percen,
ölelkező lággal pirul a lobbanás

Pődör György
ESTI PILLANAT
Hazafiatlan ének

Hiszen születhettem volna bárhova,
ahol derűsebb az ég és száz csoda
várna: kékellő tenger meg pálmafák,
csönd, áldott béke lengetné zászlaját
és vitorlák ringanának szelíden,
hol a víz mézsárga fövenyt terít lenn.
Ám itt élek, ábrándokból kizártan.
Hát ez van. Ahogy ma mondják: így jártam.

Rossz időben és rossz helyre születtem,
talán anyám, apám a vétkes ebben
vagy régi ősöm ki ide vándorolt
bizakodva és nem sejtve, hány pokolt
szenvednek az utódai majd itt el,
ez a hazánk, mondták gyermeki hittel.
Szívem e földnek magam is kitártam.
Hát ez van. Ahogy ma mondják: így jártam.

Sötét gyűlölet burjánzik e földön,
s bár járhatsz-kelhetsz, siralomház, börtön.
Elsötétültek e tájon az elmék
az embereket bűnösen átverték,
mert céljuk, mindenki legyen ostoba.
Édes anyaföld? Nem: gonosz mostoha.
Saját hazámban lettem én hazátlan.
Hát ez van. Ahogy ma mondják: így jártam.

(2017)
......
Bodó Csiba Gizella: A Tűz-madár
Bokros Márta: Kamilla
Debreczeny György:
még meg sem írt vers
Demeter Zsolt: Kitárom karom
Fetykó Judit: mi közöm
Fövényi Sándor: Csodát keresve
Hajnal Éva: Búcsúzkodó
Iliés Renata: Ahol én lakom
Jávorka Ágnes: A rózsa utolsó szavai
Jóna Dávid: hagyjatok már a változással!
Kajuk Gyula: Az utolsó ajtó
Kamarás Klára: Egy költő halálára
Kolev András: Sírásó
Koosán Ildikó: Alulnézetből
Kozák Mari: Töredékek
Kő-Szabó Imre: Hidegre szerelve
Lelkes Miklós: Ország, 2018
Márkus László: Olvasókönyv
Molnár Jolán: Szívműtét
Nyakó Attila: Helyi-metál
Péter Erika: Bűntudat
Pethes Mária: Aranymetszés
Rada Gyula: Énjeim
Ricza István: Vénember
Soós József: Szorongás háza
Szegő Judit: Ne adj, Uram
Szeicz János: A Múzsám voltál
Thamássy Nagy Géza: Olvatag álom
Verasztó Antal: Tóparti történet


1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
elfeledettek
Költő Nagy Imre
versei
Johannes Brahms
Tragic overture
Kajuk Gyula
Hűtőmágnes
A szomorú szemű, fáradt fiatalasszony mély levegőt vett, aztán elszántan belökte a kulcsot a zárba és el is fordította. Az ajtó kitárult, a nő belépett. A lakásban csend honolt. Lerakta a magával hozott szatyrokat a konyhában, aztán rögtön, titkolt reménykedéssel, ám némi félelemmel is eltelve besietett a hálóba. Az öreg még aludt, láthatóan nem volt semmi baja, oldalán a paplan egyenletesen emelkedett és süllyedt.
                                                      
.............
Mund Húgó  Erdélyi hegyek.